Elérkeztünk egy újabb, ugyan akkor tradicionális termékhez, a klasszikus parkettához. Története évszázadokra nyúlik vissza, első megjelenése a 16.században lelhető fel, mikor különféle szélességű és hosszúságú, natúr és pácolt elemeket raktak egymás mellé.
Újabb lökést adott ennek az irányzatnak a gyarmati hódítás, ahonnan az exota fafajok származtak, színesítve a parketta megjelenését. (parkett mozaik)
Ezek a parketták még nem csap-horony kapcsolattal készültek, egyszerű hasábokat hordozó felületre rögzítettek (fenyő alap) és együtt ragasztották le bitumennel, vagy szögezéssel párnafa rendszerre telepítették.
Az ipari forradalom kezdeti időszaka után, a XIX.század elején kezdődött meg a komolyabb, már gépesített, parketta termék gyártás. A korábbi időszak széles, hosszabb, deszkáit felváltotta a racionálisabban gyártható (kedvező anyag felhasználású) termék. Kialakult a ma is ismert parkettázási formák jelentős hányada, a mozaik, halszálkás, sávos, kockaforma, stb. rakási mód.
Ez a termék méretcsoportokban készült, mely méretek ma is jellemzői a parketta termékcsaládnak. Vastagságát tekintve 14, 15, 16 vagy 22 mm , elemi hosszakban 250-600 mm , szélességében jellemzően 45-80 mm volt a tömörfa parketták elemeinek mérete.
Napjaink jellemző parketta típusai, változatai:
Csaphornyos parketta
Nevéből is következtethetően, az elemi részek kapcsolata nút-féder kialakítású, általában a vastagabb méretállásban készül (16-22 mm). Alapanyagok tekintetében úgy a honos fafajok (tölgy, kőris, bükk, dió, cseresznye, akác), mint az exota fafajok (merbau, mahagóni, kempas, jatoba, wenge, stb.) megtalálhatók.
Néhány szép példa a megjelenésükről:
A parketták igen változatos mintával, akár kevert fafajokból mintázatot rakva, az azonos méretű termékek fektetésével, időtálló, legalább 60-80 évre értékálló burkolat készülhet. Alapvetően célszerű szakemberre bízni a termék fektetését, végső kezelését!
A parketták fektetése történhet a hagyományos, párnafás-vakpadlós rendszerben, továbbá bitumenes ragasztóval történő kemény aljzatra ragasztással, illetve a ma korszerűnek tekinthető PU (poliuretán) ragasztóval történő rögzítéssel.
Ez utóbbi adja a legkedvezőbb megoldást, de hátránya a párnafás-szegezős módszerrel szemben egy esetleges felszedés-átrakás nehéz kivitelezhetősége.
A csaphornyos parketták fektetésénél épp úgy be kell tartani a falak melletti munkahézag (tágulási hézag) biztosítását, mint bármely padlóburkoló anyag esetében. Külön figyelmet kell fordítani a fektetésre szánt parketták lerakás előtti pihentetésére – aklimatizálására, amire célszerű 8-10 napot szánni.
A lerakott parkettát pihentetni, majd több lépcsőben csiszolni, hézag tömíteni, alapozni, és fedőrétegek felvitelével befejezetté tenni szükséges. Szándékosan nem jelölünk meg felületkezelési módokat, mivel azok igen széles spektrumban ölelhetők fel, ami a mindenkori személyi ízlés és használati mód viszonyában dönthetők el.
Csaphornyos vékony parketta
Az utóbbi években jelent meg a piacon egy csökkentett vastagságú csaphornyos parketta típus, mely parketta azonos, tömör faanyagból (általában tölgyből) készül. Vastagsága 10 mm, jellemzően tölgy alapanyagból készül.
Tulajdonságai megegyeznek a normál csaphornyos kivitellel, kivéve a lerakás módját, tekintve, hogy kizárólag ragasztással rakható. Előnye ennek a terméknek egyrészt a készre lakkozott felület, másrészt az, hogy vastagságánál fogva alkalmas padlófűtéses rendszerek fölé.
A telepítésnél alkalmazható ragasztóanyagok, PU bázis, nagy rugalmassága és hosszú élettartama, teszi lehetővé a padlófűtés rendszer fölé történő telepítést.
Nem szabad ugyan akkor megfeledkezni arról az aranyszabályról, hogy a fűtési rendszer fűtőközegének hőmérséklete semmiképp nem haladhatja meg az 50oC-t! Ezt komplex szabályozó rendszerrel kell biztosítani. Ne feledjük, mivel a termék természetes faanyag, annak összes jó és rossz tulajdonságával, érzékeny a hőfok változásra, ezért már a felfűtések alkalmával is kíméletesen kell eljárni.
Elérkeztünk egy újabb, ugyan akkor tradicionális termékhez, a klasszikus parkettához. Története évszázadokra nyúlik vissza, első megjelenése a 16.században lelhető fel, mikor különféle szélességű és hosszúságú, natúr és pácolt elemeket raktak egymás mellé.
Újabb lökést adott ennek az irányzatnak a gyarmati hódítás, ahonnan az exota fafajok származtak, színesítve a parketta megjelenését. (parkett mozaik)
Ezek a parketták még nem csap-horony kapcsolattal készültek, egyszerű hasábokat hordozó felületre rögzítettek (fenyő alap) és együtt ragasztották le bitumennel, vagy szögezéssel párnafa rendszerre telepítették.
Az ipari forradalom kezdeti időszaka után, a XIX.század elején kezdődött meg a komolyabb, már gépesített, parketta termék gyártás. A korábbi időszak széles, hosszabb, deszkáit felváltotta a racionálisabban gyártható (kedvező anyag felhasználású) termék. Kialakult a ma is ismert parkettázási formák jelentős hányada, a mozaik, halszálkás, sávos, kockaforma, stb. rakási mód.
Ez a termék méretcsoportokban készült, mely méretek ma is jellemzői a parketta termékcsaládnak. Vastagságát tekintve 14, 15, 16 vagy 22 mm , elemi hosszakban 250-600 mm , szélességében jellemzően 45-80 mm volt a tömörfa parketták elemeinek mérete.
Napjaink jellemző parketta típusai, változatai:
Nevéből is következtethetően, az elemi részek kapcsolata nút-féder kialakítású, általában a vastagabb méretállásban készül (16-22 mm). Alapanyagok tekintetében úgy a honos fafajok (tölgy, kőris, bükk, dió, cseresznye, akác), mint az exota fafajok (merbau, mahagóni, kempas, jatoba, wenge, stb.) megtalálhatók.
Néhány szép példa a megjelenésükről:
A parketták igen változatos mintával, akár kevert fafajokból mintázatot rakva, az azonos méretű termékek fektetésével, időtálló, legalább 60-80 évre értékálló burkolat készülhet. Alapvetően célszerű szakemberre bízni a termék fektetését, végső kezelését!
A parketták fektetése történhet a hagyományos, párnafás-vakpadlós rendszerben, továbbá bitumenes ragasztóval történő kemény aljzatra ragasztással, illetve a ma korszerűnek tekinthető PU (poliuretán) ragasztóval történő rögzítéssel.
Ez utóbbi adja a legkedvezőbb megoldást, de hátránya a párnafás-szegezős módszerrel szemben egy esetleges felszedés-átrakás nehéz kivitelezhetősége.
A csaphornyos parketták fektetésénél épp úgy be kell tartani a falak melletti munkahézag (tágulási hézag) biztosítását, mint bármely padlóburkoló anyag esetében. Külön figyelmet kell fordítani a fektetésre szánt parketták lerakás előtti pihentetésére – aklimatizálására, amire célszerű 8-10 napot szánni.
A lerakott parkettát pihentetni, majd több lépcsőben csiszolni, hézag tömíteni, alapozni, és fedőrétegek felvitelével befejezetté tenni szükséges. Szándékosan nem jelölünk meg felületkezelési módokat, mivel azok igen széles spektrumban ölelhetők fel, ami a mindenkori személyi ízlés és használati mód viszonyában dönthetők el.
- Csaphornyos vékony parketta.
Az utóbbi években jelent meg a piacon egy csökkentett vastagságú csaphornyos parketta típus, mely parketta azonos, tömör faanyagból (általában tölgyből) készül. Vastagsága 10 mm, jellemzően tölgy alapanyagból készül.
Tulajdonságai megegyeznek a normál csaphornyos kivitellel, kivéve a lerakás módját, tekintve, hogy kizárólag ragasztással rakható. Előnye ennek a terméknek egyrészt a készre lakkozott felület, másrészt az, hogy vastagságánál fogva alkalmas padlófűtéses rendszerek fölé.
A telepítésnél alkalmazható ragasztóanyagok, PU bázis, nagy rugalmassága és hosszú élettartama, teszi lehetővé a padlófűtés rendszer fölé történő telepítést.
Nem szabad ugyan akkor megfeledkezni arról az aranyszabályról, hogy a fűtési rendszer fűtőközegének hőmérséklete semmiképp nem haladhatja meg az 50oC-t! Ezt komplex szabályozó rendszerrel kell biztosítani. Ne feledjük, mivel a termék természetes faanyag, annak összes jó és rossz tulajdonságával, érzékeny a hőfok változásra, ezért már a felfűtések alkalmával is kíméletesen kell eljárni.
www.parkettabirodalom.hu
