I. A száraz aljzat

A melegburkolati szentháromság első tagja

Alapvető problémák

Üzleteinkben a vásárlókkal történő beszélgetés közben gyakran tapasztalható, hogy az építkezés vagy felújítás egyik utolsó folyamata a melegburkolatok lerakása, ám ilyenkor már a vevőink ideje és pénze is fogyóban van.
A sokszor hónapokig történő kivitelezés megviseli a megrendelő türelmét, haladni szeretne, fogytán a kivitelezésre szánt szabadsága, esetleg már el is fogyott. Gyakran előfordul, hogy a munkálatokra szánt (a pluszköltségekkel megemelt) keret is kimerülőben van. Jobb esetben csak a párja, rosszabb esetben a baráti köre is élcelődik, hogy nem halad a munka.

Ez sajnos ideális táptalaj a nem felkészült vagy nem kellően tapasztalt szakemberek számára is, akik a „Jóvanazúgy” megoldást előszeretettel alkalmazzák. Esetünkben a nem tökéletes aljzat a kiindulópont. Minden melegburkolásnál az aljzatnak:

száraznak

síknak

portalannak

kell lennie. Amennyiben ebből a triumvirátusból bármelyik hiányzik előre vetíthető, hogy valamilyen problémába ütközhetünk. Nézzük meg egyenként milyen bajok forrása lehet a három felsorolt tényező.

Amennyiben nem tudunk száraz fogadó alzatot biztosítani a fa tartalmú burkolatok magukba szívják a nedvességet, ami vetemedéshez, gombásodáshoz vezethet, a padló tönkremegy. A területnek száraznak kell lennie!

Aljzat Nedvességtartalom és terhelhetőség

Léteznek tapasztalati gondolatok, hogy a beton hetente hány cm-t tud száradni, azonban ezt sok tényező befolyásolja: a teljes vastagság, a felület nagysága, a külső-belső hőmérséklet, a páratartalom, stb. Ideális (talán ebben az esetben használható a laboratóriumi kifejezés is) esetben az öt cm vastag aljzatbeton 30 nap alatt tud kiszáradni egyenletes 20 C fokos hőmérséklet, és 60%-os relatív páratartalom mellett. Mivel ez egy sok ismeretlenes egyenlet, egyetlen változó tökéletesen eltorzíthatja az egyébként sem pontos számításunkat. A pontos módszer a beton aljzat nedvességtartalmának a mérése. Már az egy jó szakember mérce, ha azt látjuk, hogy ezzel foglalkozik a burkoló, az pedig tovább fokozza a hitelességét, ha rendelkezik saját betonnedvességmérő készülékkel.

CMC készülék

Pontos eredményt kapunk a CM (Calciucarbid Method) készülék alkalmazásával.
Az eljárás a következő: mintát veszünk a betonból, az alsó harmadból. A mintát egy erre a célra szolgáló edényben porítjuk, és a megfelelő mennyiséget beletöltjük a műszerbe. Fontos, hogy ne kézzel érjünk a mintához, ne szennyezzük be a kezünkön lévő nedvességgel! Ugyanez igaz a vasgolyóra és a carbidot tartalmazó ampullásra is.
Amikor lezártuk a készüléket -amely ránézésre egy órával ellátott shakerre emlékeztet-, egyenletes rázó mozdulattal keverjük el az elegyet, miközben a vasgolyó eltöri az ampullát. A folyamat lényege, hogy az ampullában lévő karbid reakcióba lép a mintában található nedvességgel és gáznyomás keletkezik, ami a készüléken található „órán” leolvasható értéket mutat. A készülék különböző mintamennyiségre van kalibrálva, válasszuk ki a számunkra megfelelőt.

Egy mérés nem mérés, két mérés fél mérés, három mérés egy mérés.

Vagyis a mi esetünkben is végezzünk a helyiségben ellenőrző méréseket, ugyanis eltérő eredményeket kaphatunk a szoba közepén és a sarkoknál. A leolvasott értékeket jegyezzük fel a burkolási jegyzőkönyvben.
Akkor felel meg az aljzat melegburkolásra, ha normál fűtés esetén 3% padlófűtés esetén 2% alatt található a beton nedvességtartalma. Amennyiben ezt az értéket meghaladja a beton nedvessége ne kezdjünk hozzá a burkoláshoz, várjuk meg amig elérjük a kívánt eredményt. Ellenkező esetben a maradék nedvesség a burkolatba kerülhet, ami tönkreteszi a parkettát. Szellőztetéssel fűtéssel felgyorsíthatjuk a folyamatot.