Nap, mint nap találkozhattunk olyan rövidítésekkel, betű szavakkal, aminek a valós tartalma nem mindig tisztázott, tudjuk, hogy miről van szó, de hogy miként keletkezett, már a homályba vész.

Ebbe a csoportba tartozik a WPC is, ami közhasznú már napjainkban, de hogy ez mit takar, nem tiszta mindenki előtt. Ezen szeretnénk most változtatni.

A név a Wood Plastic Composit, azaz Fa-Műanyag-Keverék szavak kezdő betűiből keletkeztetett, Valljuk be, valóban egyszerűbb kimondani, már csak a rövidség okán is, az „asszonynevét”, mint a „lánykorit”.

Ezek képezik a fő anyagtartalmat:

Faliszt, Termoplasztikus műanyag, Adalékanyagok

A WPC eleinte egy egyszerű kívánság volt: kerestek egy anyagot, amely természetes jellegű, robusztus, tartós és ellenáll a környezeti hatásoknak. Legyen szó WPC-ből készült teraszról vagy klasszikus fáról: egyrészt az ellenállás, másrészt az esztétika megjelenés határozza meg a feltételeket
WPC összetétele

Ha már itt tartunk:

a bakelitet egy Leo Hendrik Baekeland flamand vegyész 1907-ben az Amerikai Egyesült Államokban szabadalmaztatta, azonban az anyag csak 1939-ben került kereskedelmi forgalomba, akkor is elsődlegesen hadiipari felhasználással.

Mint minden más anyagnak, a WPC-nek is volt elődje, ebben az esetben a bakelit. A mai WPC-hez hasonlóan a bakelit is nagyrészt őrölt fából, azaz fa lisztből áll. Ezen felül vannak textilszálak, ásványi örlemény, fenol-formaldehid gyanta és további töltőanyagok. Az eredmény, hasonlóan a WPC-hez, a saját korában forradalmi anyagként elfogadható volt, ám hosszú időn túl nem volt alkalmas a piaci igények kielégítésére.
Fontos lépések történtek a WPC történetében és nagy lépés az első WPC padlólapok irányában az 1960-as években. A német és a francia szakemberek hulladékpapír, cellulóz és polivinil-klorid (műanyag) kombinációjával kísérleteznek annak érdekében, hogy a folyamat felhasználásával előállítsák a WPC-t. Ezen a ponton azonban a piac még nem volt kész a WPC-termékekre, a tervezett alkalmazási területeken egyeduralkodó volt a természetes faanyag.. A kísérletek után a WPC-t helyettesítő anyagként, nem pedig elsődleges anyagként értékelték.
1970 körül a  WPC pozíciója jelentősen erősödött.. Egy olasz gyártó tető- és ajtópaneleket készített faliszt és  műgyanta 50-50 %-os keverékéből. Az áttörés az 1990-es években történt: a WPC gyorsan fejlődött az Egyesült Államokban, a WPC padlólapjai és a WPC-ből készült teraszelemek iránti igény dinamikusan nőtt. Az USA-val a WPC kiindulópontjaként a teraszra szánt WPC burkolatok hamarosan Európában is megjelentek, amit követett a kerítésrendszerek piacra lépése is, majd számtalan, ma már követhetetlen számú termékkör.

Napjainkban a Világon 1,5 millió tonna (!) WPC terméket állítanak elő, aminek 60%-a az USA-ban készül, a további mennyiség forrása Kína és az EU. Japán jelenleg évi 100.000 tonna ilyen terméket gyárt.(2017) Kevés termékről mondható el napjainkban ilyen dinamikus mennyiségi, és ne felejtsük, választékbeli fejlődés, tekintve, hogy ma már nem csak járófelület, hanem kerítés rendszer, mi több, egyéb építőipari termék is készül ezen anyagrendszerből.

A termékek gyártásának főbb állomásai:

  • alapanyagok tárolása silókban
  • továbbító csőrendszerek
  • előkeverő (faliszt+thermoplasztikus műanyag granulátum+színezék+egyéb adalék)
  • extruder (jellemzően kettős csigával)
  • vízhűtésű hűtőszakasz
  • utópréselő-stabilizáló szakasz
  • hosszdaraboló egység
  • rakásoló
Kompakt WPC extruder sor

Kompakt WPC extruder sor

Néhány termékcsoport, ami úgy alapanyag, mint berendezést tekintve azonos módon készül:

Járófelületi, falburkolati és kerítés rendszerekkel várja Önöket a JOLA cégcsoport üzlethálózata.