III. Az aljzat pormentessége

A szentháromság szentlelke...

Előző gondolataim az aljzat síkságáról, és nedvességtartalmáról szóltak.

Mai soraim egy másik fontos tényezőről szól: Ez a téma az aljzat pormentessége.

Cégünk alapvetően meleg burkolatokat forgalmaz, azonban az aljzat egyenetlensége mind a meleg mind a hideg burkolat lerakása esetén a későbbiekben gondot okozhat. Amennyiben nem sík az aljzat a burkolásra szánt kő, vagy parketta nem tud mindenhol illeszkedni, találkozni a fogadó aljzattal.

Ezáltal a burkolat meghajolhat, sérülhet, eltörhet. Vagyis azt az időt, amit eredetileg a gyártó szavatol, nem tudja betölteni. Ez bekövetkezhet spórolásból, figyelmetlenségből, hozzá nem értésből. Igazság szerint végeredmény tekintetében az ok ebben az esetben talán mindegy is a következmény ami minden esetben ugyanaz lesz: tönkremegy a burkolat, jelentős többletköltséget eredményezve, és a kivitelezést is meghosszabbítva.

Most egy legalább ennyire fontos témát érintünk: az aljzat pormentessége

Ennek ugyanis, az elsőként felmerülő indok, az esztétika mellett, legalább ennyire lényeges szerepe az esetlegesen felhasználni kívánt segédanyagok (aljzatkiegyenlítő, ragasztó) és az egészség vonatkozásában is megtalálhatók.
Úgy gondolom az utóbbi eset teljesen egyértelmű, hiszen egy poros, piszkos aljzatra történő burkolás esetleg a megfelelő rétegrend hiányában egy folyamatos kiporzást biztosít a laminált padló esetében, ami belélegezve cseppet sem ideális állapot, és ezen felül egy állandó takarítási feladatot is vonz magával.

Ez az állapot a felhasználni kívánt segédanyagok esetében sem ad megfelelő állapotot, hiszen sem az aljzatkiegyenlítő sem a ragasztó nem tud megfelelő kapcsolatot biztosítani a fogadó aljzattal. Ezáltal, bár a munka szépnek és tartósnak fog látszani, a fogadó alzaton lévő por-piszok réteg nem tud megfelelő kapcsolatot biztosítani az aljzat és a segédanyag között.

rétegrend, adalékanyag, fólia!

Ez természetesen elkerülhető a javasolt rétegrend, és adalékanyagok felhasználásával, és alkalmazásával. Az egyszerűbb és gyakoribb eset, amikor az aljzat sík, egyenetlenségektől mentes. Ebben az esetben az aljzatra egy pór, párazárófóliát terítünk. A kereskedelmi forgalomban beszerezhető teríthető, járható, létrázható fóliák közül nekünk utóbbira van szükség. Az első kettő egyrészt vékonyabb, és szakadékonyabb, ezáltal célunknak nem megfelelő.

Ebben a munkafolyamatban a létrázható fólia a megfelelő mely legalább 80 mikrométer vastagságú, és így ellenáll a lerakás igénybevételének és az aljzaton lévő kolloid méretű részecskének. Ez a fólia leggyakrabban 4x5fm nagyságú. Illesztés esetén nagy 0,5m átfedéssel dolgozzunk. Az illesztéseknél ragasztószalagot használhatunk.

Az oldalfalnál a fóliát felengedjük kb.: 10cm-re a falra, majd a kilógó részt a szegélyléc felhelyezése előtt szikével körbe vágjuk. Ez után jöhet a megfelelő alátét alkalmazása.

megéri a körülményes munka

Aljzatkiegyenlítés esetén is fontos a aljzat pormentessége, ellenkező esetben az aljzatkiegyenlítő nem tud kapcsolatot biztosítani a fogadó aljzattal. Ebben az esetben a felválik a kiöntött, és megszáradt aljzatkiegyenlítő. Ezt elkerülendő alapos porszívózás után egy alapozóval, henger, vagy ecset segítségével felhordjuk a kötőanyagot az aljzatra. Ez egy kötőhidat biztosít a pormentes aljzat és az aljzatkiegyenlítő között.

Természetesen az aljzatkiegyenlítő hatásának ideális biztosítására az előírásokat ( kiöntendő vastagság, száradási idő) tartsuk be. A por megkötésére a mesterek aljzatkiegyenlítés nélkül is szokták javasolni az alapozó alkalmazását.

Lehet, most kicsit körülményesnek tűnik, ezen folyamatok alkalmazása, de ezek betartása meghálálja a befektetett időt. Költségben pedig minimális plusz költséget jelentenek. Láthatjuk tehát, hogy az ideális aljzat biztosításához, a már korábban tárgyalt aljzat szárazságot, síkságot, és a most megbeszélt pormentességet is egyaránt biztosítani kell ahhoz, hogy megfelelő fogadó aljzatot biztosítsunk a melegburkolatunkhoz.