Laminált padló

alátét - dilatáció

A melegburkolatok lerakását megelőzi néhány kevésbé látványos, ámde annál fontosabb feladat, az előkészületek során.

Az első az aljzat!

A legelső a megfelelő fogadó aljzat biztosítása. Az aljzatnak száraznak, tisztának, pormentesnek, és sík felületűnek kell lennie. Amennyiben bármelyik tulajdonság hiányzik a melegburkolati kivitelezésünk hosszú távon nem lesz megfelelő, és a termék nem fogja tudni nyújtani azt az élettartamot, amit egyébként a gyártási kivitelezés garantálna, számára.



A száraz aljzat biztosítja, hogy a fogadó aljzatban nincs olyan nedvesség,

amit a kipárolgás során a vele érintkező padló magába tud szívni. Melegburkolatot akkor lehet letenni, ha az aljzatbeton nedvességtartalma 2-3%-nál nem nagyobb. Ezt lerakás előtt ellenőrizni kell. Erre vannak úgynevezett házipraktikák, és van műszeres ellenőrzésre is lehetőség. Inkább csak a történelmi hűség kedvéért, mintsem az ajánlott metodika alkalmazása miatt ejtsünk néhány szót.

A legegyszerűbb, amikor sót szórunk a betonra, és amikor azt tapasztaljuk, hogy a sószemek összetapadnak, az azt jelenti, hogy még nedves a beton erre nem lehet padlót lerakni.

Egy másik lehetőség, amikor a szoba közepén újságpapírból egy gúlát állítunk, ezt meggyújtjuk, és amikor azt tapasztaljuk, hogy a nedvesség cseppek formájában megjelenik a beton felületén, szintén azt jelenti, hogy nedves a beton felület nem szabad a burkolatot lerakni.

Talán a legegyszerűbb módszer, amikor egy 50x50cm műanyag fóliát ragasztunk le a betonra, egy éjszakára. Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy a fólia alatt nedves a beton, ez szintén a beton túlzott, a padló lerakására nem megfelelő aljzatot jelent.

Műszeres mérés

Ezeknél a praktikáknál sokkal megbízhatóbb ráadásul számszerűsíthető eredményt ad, amikor műszeres vizsgálatot végzünk. Ma már többfajta betonnedvességmérő készülék kapható a kereskedelmi forgalomban.

A legegyszerűbb a roncsolásmentes mérés, mely során a készülék kalibrálása után az érzékelőt hozzáérintjük a betonhoz, és a rövid mérési idő után az eredmény leolvasható a képernyőn.

Az ilyen műszeres mérések kezdeti szakaszában a karbidos készülék volt elterjedve. Az alakja egy koktél shakerre emlékeztetett a tetején egy kijelzővel. Ennél a készüléknél a vizsgálandó betonból helyiségenként több helyről mintát kellett venni, azt egy kalapáccsal porítani, és beletenni a shaker alakú készülékbe. Mellé egy karbidot tartalmazó üveg ampullát és egy vasgolyót. A készülék lezárását követően határozott mozdulattal összeráztuk a shaker tartalmát, aminek következtében a vasgolyó összetörte az üvegampullát, és a porított betonban lévő pára reakcióba lépett az üvegampullában lévő karbiddal, ami gázképződéssel járt, és ezt a nyomást a műszeren le lehetett olvasni.

Kivárásra játszunk!

Amennyiben nem volt megfelelő a fogadó aljzat nedvessége várni kellett. Ez nem változott a mai napig, a vizsgált készülék típusától függetlenül meg kell várni, hogy az aljzat nedvessége az előírt 2-3 %-ot ne haladja meg.

A száradási idő több dologtól függ. Az aljzat beton vastagságától, a felület méretétől, a kinti és a benti időjárástól. Nyári melegben gyorsabban szárad a beton, mint a hideg téli időszakban. A párás idő lassítja a száraz időjárás gyorsítja a száradást. Ezt a folyamatot az ingatlan tulajdonosa, vagy a kivitelező mester is tudja gyorsítani a helyiségben elhelyezett fűtőberendezésekkel.

szárazság – pipa, laposság – pipa, mehet a padló

Amennyiben elértük a beton megfelelő szárazságát, és utána olyan építési folyamatokat végzünk a helyiségben, ami befolyásolja a nedvességtartalmat, mint pl.: festés vagy tapétázás, vakolás esetleg glettelés, akkor a burkolás előtt újra ellenőrizni kell a fogadó aljzat nedvességtartalmát. A megfelelő száraz aljzat elérése után ellenőrizzük az aljzat egyenességét.